Felvilágosodás
A
FELVILÁGOSODÁS KITELJESEDÉSE:
A XVII. századi Angliában új eszmeáramlat jelent meg, a felvilágosodás. Ez a XVIII. században
elterjedt és kiteljesedett Franciaországban, majd az egész kontinensen. Az élet minden területét át
kívánták vizsgálni a természeti törvények és a józan ész (ráció) szempontjából. (Ezt a szemléletet racionalizmusnak nevezzük.) A kor
felvilágosult elméi úgy vélték, hogy a nevelés, a
felvilágosítás révén mind az egyes ember, mind a társadalom felemelhető,
átalakítható. Ha az emberek megismerik az
ésszerűt, a helyes utat, akkor aszerint
cselekednek.
A hagyományokra épülő világ
alapfogalmai helyettúj,szintén megkérdőjelezhetetlen
alapelvek kerültek az emberek
gondolkodásába. Ezek legfontosabbika, hogy minden változik,
fejlődik. A társadalomról elmélkedve
a felvilágosult gondolkodók máig értékálló elveket hirdettek meg: toleranciát, türelmet hirdetve elutasították a
vallási fanatizmust; a szabadságot eszményítve elvetették a
zsarnokságot.
A XVIII. században a művelt
Európát – társadalmi különbségek nélkül – magával ragadó eszmeáramlat szinte divattá, korszellemmé vált. Híveivé szegődtek a főúri,
majd a megjelenő polgári szalonok
és társaságok tagjai. A
felvilágosodás szellemisége és a művelt közönség igénye hívta életre először
Angliában a korszak tudásanyagát átfogó, mégis könnyen áttekinthető és
forgatható kiadványokat, az enciklopédiákat. Ezek szócikkekbe szedve tartalmazták az
ismereteket. A francia felvilágosodás szemléletét máig őrző hatalmas összefoglaló munka, az
Enciklopédia–Diderot és d’Alembert
szerkesztésében – a XVIII. század közepén látott napvilágot.
A FRANCIA FELVILÁGOSODÁS
ÁLLAMELMÉLETE:
A francia gondolkodók
többsége abból indult ki, hogy a
szabadság az ember természettől kapott joga. Locke társadalmi szerződését követve Montesquieu (monteszkjő, 1689–1755) híve
volt annak, hogy a hatalmat a nép választott
képviselők útján ellenőrizze. Azt
azonban elfogadta, hogy a képviselőket csak azok válasszák, akik egy
meghatározott vagyonnal rendelkeznek (cenzusos rendszer). A zsarnokság, az egyeduralom
elkerülésének alapvető feltételét a hatalmi ágak megosztásában látta (A törvények szelleméről,
1748). Felfogása szerint a három hatalmi ág
(törvényhozó, végrehajtó és
bírói hatalom) egymástól való függetlensége lehetővé teszi, hogy a hatalmi ágak
egymást ellenőrizzék, s kölcsönösen megakadályozzák a hatalommal való
visszaélést.
Montesquieu a felvilágosodás
természeteszményét túlhangsúlyozva azt állította, hogy a társadalom működése alapvetően a földrajzi környezettől függ (földrajzi determinizmus).
Rousseau (russzó, 1712–1778) elvetette
a képviseleti rendszert, mivel az nem teszi lehetővé a néphatalom
(népszuverenitás) érvényesülését. Felfogása szerint a népnek közvetlenül kell részt vennie a
döntésekben. A hatalmi ágakat nem választotta szét, mert a hatalom nem szorul
ellenőrzésre. Sőt a többségi akaratnak – amit a közjóval azonosított – az egyén
szabadságát is alá kell rendelni.
Rousseau a magántulajdonra vezette vissza
az emberi társadalom bajainak jelentős részét. Az őskort, „a vademberek”
életét az emberiség boldog korszakának tartotta, mivel felfogása szerint e
korban sem vagyoni, sem társadalmi különbségek nem léteztek.
A FELVILÁGOSODÁS ÉS A VALLÁS:
Isten létét csak néhány
gondolkodó tagadta. Többségük szerint Isten, „az első mozgató” megteremtette a világot, de
működésébe nem avatkozik be (deizmus).
Az egyházat azonban sokan a tudatlan nép
félrevezetőjének tartották, és támadták. Jellemző, hogy az egyházat
hevesen bíráló és kigúnyoló Voltaire
[volter] a társadalmi rend és
az erkölcsök fennmaradása érdekében a tömegek számára szükségesnek tartotta a vallást.
A KOR KÖZGAZDASÁGI ELMÉLETEI:
A merkantilizmus rendszerét a
korszakban a fiziokrata tanok váltották fel. A gazdaság akkor működik jól, ha
szabad, és fejlődésében senki nem korlátozza. A
gazdasági életben a legjobb szervező elv a termelők közötti szabad verseny. Koruk franciaországi
viszonyaiból kiindulva úgy vélték, hogy csak a
mezőgazdaság teremt új értékeket
(innen ered elnevezésük). Így
mezőgazdaságot állították a gazdaság középpontjába. Az iparosodottabb Angliában
élő Adam Smith (1723–1790) már az ipar és a
kereskedelem jelentőségét is felismerte (1776). A szabad verseny feltételei
között az egyéni érdektől ösztönzött
munkát tartotta a gazdasági fejlődés motorjának.
A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS:
Franciaország súlyos pénzügyi
válságba sodródott. A XVIII. század során az
újabb háborúk és az állam túlköltekezése mélyítette a válságot. Az állam gazdasági irányításával megbízott
politikusok ezért reformokkal kísérleteztek.
A XVIII. században a fejlett nyugat-európai
vidékektől (centrum) elmaradó területeken (amelyeket a centrumhoz képest a
történészek perifériának neveznek) az abszolút
uralkodók szintén változtatásokra kényszerültek. Gazdasági és óvatos társadalmi
reformokat hajtottak végre. Lebontották
a belső vámokat, pártolták az iparfejlődést, fejlesztették az oktatást, védték
a jobbágyokat a túlzott nemesi követelésekkel szemben és megadóztatták a
nemességet. A reformok úgy akartak társadalmi és gazdasági modernizációt,hogy közben az alapvető
politikai viszonyok érintetlenek
maradjanak. A reformer uralkodókra erősen
hatottak a felvilágosodás
ideáljai (pl. az uralkodó a nép első
szolgája, az egyházak háttérbe szorítása) de jellemzőek maradtak az abszolutizmus módszerei (felülről, rendeletekkel
végrehajtott átalakítás). Ezért ezeket a rendszereket felvilágosodott abszolutizmusoknak nevezi a történetírás.
A felvilágosult abszolutizmus megjelent Portugáliában, Dániában sőt
Oroszországban is, de két tipikus állama Ausztria és Poroszország volt.
Jó puska volt remélem a doga is jó lesz
VálaszTörlésKöszi, remélem ez menti meg a seggem és nem kapok megint egyest
VálaszTörlés