Középkori város
GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS:
Mezőgazdasági fejlődés (új eszközök, két- és
háromnyomásos gazdálkodás) Európa
egyre nagyobb térségeire terjedt ki. A
növekvő hozamok következtében gyorsan nőtt a kontinens
népessége. A módszerek terjesztésében
jelentős szerepet játszottak fejlett, a túlnépesedő területekről kivándorló telepesek, ahospesek (vendégek).
A mezőgazdaságban egyre több
lett a felesleg, ismét meghatározó vált
az árutermelés és a
pénzgazdálkodás. A XI–XII. században valóságos
„technikai forradalom” bontakozott ki. Elterjedtek a
vízimalmok. A vízikerék erőgépként a kézműves műhelyekben is
üzembe állt: kalapácsokat, fűrészeket mozgatott, fújtatókat üzemeltetett.
A VÁROSOK SZÜLETÉSE:
Az ókori városok a népvándorlás
korában jórészt elpusztultak. A királyi
és az egyházi központok körül
ugyan sokan
letelepedtek, de ezek a
települések nem rendelkeztek semmiféle önállósággal.
Először a távolsági kereskedők
alapítottak közösségeket. Ezekhez csatlakoztak kézművesek. Szervezettebb
közösségeket hoztak létre.
Kiharcolták
önállóságukat.
A VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT:
A városi önkormányzat kivívása lényegében olyan kiváltságok megszerzését jelentette,
amelyek függetlenítették a városlakókat a feudális rendszer jobbágy–földesúr
közötti kötöttségeitől. Szabadon
választhatták bíráikat. Egy összegben rótták le adójukat. Az önkormányzat révén a városi polgár köztes helyet foglalt el a
középkor társadalmában: nem
volt nemes, de jobbágy sem. A
város élén a bíró vagy a polgármester állt, akit a városi tanács választott. Kezdetben a
tanácsban csak a leggazdagabb réteg (patríciusok), a kereskedők képviseltethették magukat. A
polgárság zömét alkotó – házzal és műhellyel rendelkező – iparosmestereka XIII. századra kivívták,
hogy beleszólhassanak a város irányításába.
A városlakók többségét a
városi politikából kizárt szegények
(plebs) alkották.
A CÉHEK:
A kézművesek szakmánként (takácsok, pékek, szabók
stb.) érdekvédelmi szervezeteket, céheket hoztak létre. A
céhek teljes jogú tagjai az önálló műhellyel
rendelkező mesterek. A mesterré válás hosszú
folyamat eredménye volt. Először évekig kellett inasként szolgálni, egy mester mellett, aztán legényként dolgozni a mester műhelyében. A mestervizsgát„remekmunka”
elkészítéséhez kötötték, ami a
szakmai színvonalat is biztosította.
Igyekeztek kiküszöbölni a céhen
belüli versenyt. Mindez szigorú minőségi előírásokat is jelentett.Acéhen kívüli iparűzőket, az
ún. kontárokat üldözték.
A céhek fontos szerepet
játszottak a város életében.
ÉLET A VÁROSBAN:
A városokat védelmi célokból fallal vették körül. A falakkal határolt
szűk területen emeletes házakat építettek, melyek között
keskeny sikátorok kanyarogtak. Nem alkalmaztak csatornázást. A falak közé zsúfolt
lakosságot ezért járványok tizedelték.
A XI. századtól a városok száma Nyugat-Európában
és Itáliában gyorsan nőtt. A
XIII. században már Közép-Európában is megjelentek a városok. A nyugati városok közepes méretűek voltak. Viszonylag egyenletesen
helyezkedtek el.
A KERESKEDELEM:
A helyi kereskedelem szorosan
kapcsolódott a termelőkhöz. Az
élelmiszereket a parasztok maguk vitték a
városokba, és árulták a helyi piacokon.
A korszak kereskedői alapvetően
a távolsági kereskedelmet bonyolították. A
kereskedelmi útvonalak
kialakulásához jelentős mértékben hozzájárultak a zarándokútvonalak.
A középkorban is a kelettel
folytatott levantei kereskedelem volt a legnagyobb jelentőségű. Az itáliai városok, elsősorban
Velence és Genova uralták. A fűszerek és luxuscikkek ellentételeként az arany
mellett kisebb mértékben iparcikkek is megjelentek (fegyverek, posztó,
bársony).
Jelentős kereskedelmi útvonaljött létrea Balti-tenger térségében. A fejletlenebb északi és
keleti vidékekről nyersanyagokat és élelmiszert (heringet, prémeket, gabonát,
viaszt, kátrányt, fémeket, borostyánt) vittek nyugatra. Németország és Flandria
városaiból iparcikkeket szállítottak. Egyre nagyobb
jelentőségűvé vált az Angliából
szállított gyapjú, mely a
flandriai textilipar legfontosabb alapanyagává
vált. A balti kereskedővárosok érdekeik biztosítására szövetségre léptek egymással (Hanza szövetség, 1161).
A két tengeri útvonalat
(Levante, Hanza) a szárazföldi kereskedelem kötötte össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése