Magyar államalapítás
A KÁRPÁT-MEDENCE A HONFOGLALÁS
ELŐTT:
Attila halála után (453) a
Hun Birodalom szétesett, s a Kárpát-medence a germán népek (gótok,
majd longobárdok, gepidák) hazájává vált. A germánokat a Baján kagán
vezetésével érkező avarok űzték el(568), és az Alföldet birodalmuk központjává
tették.
Európa e feltehetően török
népnek köszönhette a kengyel megismerését (e nélkül nem
alakult volna ki a páncélos lovagi harcmodor). Kalandozásaik nyomán szinte kipusztult a Balkán lakossága, ami lehetővé tette a szlávok nagyarányú beköltözését. Nagy Károly 800 körül több hadjáratban szétverte az avar
törzsszövetséget, s Pannónia
területén őrgrófságot szervezett.
A Dunántúlon kisebb szláv
fejedelemségek alakultak. A szlávok elismerték a frank fennhatóságot.
Harcban álltak a morvákkal. 862-től mindkét fél az
Etelközben lakó magyarokat hívta segítségül. Szvatopluk halálát követően
(894) a morva állam szétesett, így a
Kárpát-medencében nem létezett
jelentősebb államalakulat.
A HONFOGLALÁS ELSŐ SZAKASZA:
Őseink zsákmányszerző
hadjárataik során megismerték a Kárpát-medencét. Úgy döntöttek, hogy Etelközből
ide költöznek a veszedelmes keleti szomszéd, a
besenyők elől.
A honfoglalás
valószínűlegtervszerű vállalkozásnak indult. 895-ben
Árpád vezetésével a magyarok többsége a Vereckei-hágón keresztül benyomult a új haza
területére. Időközben a besenyők rátörtek az etelközi szállásokon maradt
magyarokra. A megtámadottak a Kárpátok
hágóin keresztül Erdélybe menekültek.
A Kárpát-medencébe betelepülő
törzsek gyorsan lejutottak az Alföldre.
Az új hazában való berendezkedés kötötte
le erejüket.
A HONFOGLALÁS MÁSODIK SZAKASZA:
898-ban a keleti frank
uralkodó magyar hadak segítségét kérte itáliai ellenfele visszaszorítására. A
magyarok Észak-Itáliára támadtak, ahol pusztítottak, városokat raboltak ki.
Miután kiteleltek ott, hazatértek. Ezt követően először a
morvákat verték ki a
Kárpát-medencéből, majd a bajorokra támadtak, és elfoglalták Pannóniát (Dunántúl, Dráva–Száva köze,
Bécsimedence), elsöpörték a kis szláv hűbéres fejedelemségeket (900).
További harcokat igényelt a
megszerzett új haza biztosítása. A bajorok Pozsony közelében teljes vereséget
szenvedtek (907).
A hunok bukása után a
Kárpát-medence továbbra is a népek országútja maradt.
Árpád vezetésével őseink
Etelközből kiindulva két szakaszban foglalták el a Kárpát-medencét.
A bajor ellentámadások
visszaverésével vált befejezetté a Kárpát-medence meghódítása.
A KALANDOZÁSOK:
A portyák a Kárpát-medence
megszerzése után is szinte évente ismétlődtek.
A magyarok leggyakrabban nyugat felé
támadtak. A hadjáratok elsődleges célja
a zsákmányszerzés volt.
A kalandozások sikerei döntően a hűbéri
berendezkedésű országok széttagoltságának köszönhetők. A
győzelmekben szerepet játszott a nyugatiak számára szokatlan nomád harcmodor.
A magyar támadások összefogásra
sarkallták a nyugatiakat. I. (Madarász ) Henrik Merseburg közelében
legyőzte a betörő magyarokat (933). A rabló hadjáratok egy
ideig folytatódtak, de Henrik fia, I.
(Nagy) Ottó döntő csapást mért eleinkre Augsburgnál (955), ami a nyugati kalandozások
lezárulását jelentette.
A MAGYAR TÁRSADALOM A X. SZÁZADBAN:
A hiányos források miatt kétféle társadalomszerkezetet is felvázolhatunk.
Feltételezhetjük azt is, hogy a nomád
törzsi szervezet bomlása még kezdeti fokon
állt, de nem zárható ki az sem, hogy őseink már a bomló törzsi (félnomád) társadalomban éltek.
GÉZA ÉS ISTVÁN MŰVE: AZ ÁLLAMALAPÍTÁS:
A kalandozások lezárulása
után a magyarság válaszút elé került.Az egyik lehetőséget a nomád életmódot
megőrző népek (hunok, avarok) sorsa jelentette: rövid tündöklés után a
szétszóródás, az enyészet. A másik lehetőség: csatlakozás a kialakuló keresztény, feudális
Európához, a keresztény magyar királyság megszervezése. Ez biztosíthatta a
megmaradást.
A törzsszövetség élén két
méltóság (fejedelem) állt.
A vezetés Árpád és utódainak a
kezébe került. Árpád utódai a nomád öröklésirend szerint követték egymást.
Mindig a nemzetség legidősebb férfitagja
örökölte a hatalmat
(szeniorátus). Így került a
fejedelmi székbe 972-ben Árpád dédunokája, Géza.
Géza nevéhez fűződik a törzsfők hatalmának fegyveres
megtörése. 973-ban elküldte követeit a
Német-római Birodalom császárához, I. (Nagy) Ottóhoz Quedlingburgba. Hittérítőket kért az uralkodótól népének, majd
lemondott a Lajtán túli magyar területekről. Fia,Vajk,
a későbbi Szent István számára sikerült
megszerezni feleségül Gizella bajor hercegnőt. A
Gizellával magyar földre érkező lovagok tovább erősítették a fejedelmi
hatalmat.
Géza halálakor (997) már az
Árpádok kezében volt az ország nagy része. Azonban a családon belül Géza fiával
szemben hatalmi igényekkel lépett fel Koppány, aki István nagybátyja volt. István legyőzte, így hatalma
megszilárdult. 1000 és 1001 fordulóján Istvánt
Esztergomban megkoronázták. Magyarország a keresztény
királyságok közösségébe lépett.
Az ifjú királynak azonban további harcokat kellett vívnia azért, hogy
az ország egész területe az ellenőrzése alá kerüljön. Erdélyből kiszorította anyai
nagybátyját, Gyulát. Majd a
Temes és a Maros vidékének
birtokosát, Ajtonyt győzte le. Ezzel István
az egész Kárpátmedence
egyedüli urává vált. A következő évtizedekben
István kiépítette a magyar államszervezetet és megszervezte a magyar katolikus egyházat.
A kalandozások zsákmányszerző
hadjáratok voltak. Sikereiket a hűbériség miatti széttagoltság tette lehetővé.
A Német-római Birodalom megerősödése véget vetett a kalandozásoknak.
A X. század végén a magyarság
számára a fennmaradást a keresztény, feudális Európához való csatlakozás
jelentette.
A törzsfők hatalmának megtörése
és a kereszténység felvételének megkezdése Géza fejedelem nevéhez fűződik.
Géza művét Szent István fejezte
be. A hatalom megszerzésével, a katolikus egyház és a közigazgatás alapjainak
lerakásával hazánkat a keresztény Európához kapcsolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése